Balogh Eszternek h�vnak, 1990. j�nius 22-�n sz�lettem Szentesen. Az irodalomhoz val� v�gtelen ragaszkod�somat azt hiszem, �desany�mnak k�sz�nhetem, aki azonnal k�nyvet adott a kezembe, amikor fel�ltem, ameddig meg nem tanultam olvasni (�s kicsit m�g tov�bb), h�s�gesen mes�t olvasott nekem minden este, le�rta a kis mes�ket, amiket dikt�ltam Neki, s�t, �r�g�pet adott az �t�dik sz�let�snapomra, amin megtanultam �rni – �s ami h�s�ges t�rsamm� v�lt kis t�rt�neteim r�gz�t�s�hez.

Az �r�s – ter�pia. Az �r�s vezet a l�lekhez – nem csak az �r� lelk�hez, de az olvas��hoz is, h�d az emberek k�z�tt. Hidakra pedig, f�leg ma, amikor az emberek elrohannak egym�s mellett, hatalmas sz�ks�g�nk van. Ha a soraim csak egy embert is elgondolkoztatnak, csak egy embernek is seg�tenek, csak egy embernek is �r�met okoznak – azt kell mondanom, nekem m�r meg�rte…